Homlokzati vízszigetelés

Az épületek homlokzatainak építésére és díszítésére használt számos építőanyag porózus szerkezetű, ami hozzájárul a légkör nedvességtartalmának felszívódásához. Amikor például a napsugárzás hatására elpárolog, a víz részét képező sók a falakon telepednek le, és lerakódások formájában nyilvánulnak meg, amelyek megzavarják az épület megjelenését, úgynevezett "sótartalmak".

A falak védelme érdekében a homlokzatot hidrofobizálják különleges víztaszító készítmények (víztaszító anyagok) segítségével, amelyek védik a homlokzatok porózus felületeit a nedvesség behatolásától. Az ilyen készítmények hatékonyan használhatók a következő nedvszívó anyagokból készült (vízszigetelő) homlokzatok védelmére:

• tégla és kő;
• szénsavas betonblokkok;
• cement és homok vakolat;
• különleges homlokzati lapok;
• zsindely vagy fa.

Az "efflorescence" kialakulásának megakadályozása mellett a vízzel szembeni ellenálló képességgel végzett kezelés lehetővé teszi, hogy:

• a homlokzatok védelme a zsíros szennyeződéstől, valamint a csapadék káros hatásaitól;
• javítják azoknak az anyagoknak a szigetelési tulajdonságait, amelyeknek a szezonális fagyás és felengedés érzékenysége némileg csökkent;
• védi a falfelületeket a penésztől és a penésztől;
• javítja a homlokzatok megjelenését, amely a feldolgozás után sokkal jobbnak tűnik, mint előtte (a szín és a textúra nagyobb kifejeződése miatt).

A homlokzatok nedvességtől való védelmével kapcsolatos technológiák ismeretében meg kell különböztetni a víztaszító képességet a mindannyiunk által ismert vízszigeteléstől. E két eljárás között a fő különbség az, hogy ha a felület hidrofób, a gőzáteresztő képességük egy adott szinten marad, így az épület lélegzik (ahogy mondják, falai lehetővé teszik a gőz és a gázok átjutását). Teljesen eltérő képet tapasztalunk a felületek vízszigetelésénél, amelyek után a bevonat pórusait teljesen elszigetelik, így elveszítik a környezeti levegőhöz való hozzáférést.

A hidrofóbizálás szükségessége általában olyan helyzetekben keletkezik, amikor a nedvesség ismétlődő, de rövid távú hatása felszínre kerül (pl. Csapadék esetén). Ugyanezekben az esetekben, amikor a szerkezet állandóan nedvességnek van kitéve - rendszerint a vízszigetelő módszert alkalmazzák.

Típusú védelem

A falak hidrofóbizálásának ismert módszerei kétféle módszerrel dolgoznak fel védőszerekkel: felületi és ömlesztett.

Az első esetben speciális összetételt alkalmazunk közvetlenül a védendő felületre, míg a térfogat hidrofóbizálását a befejező anyag elkészítésének szakaszában végezzük.

A leghatékonyabb módot mindkét módszer kombinált alkalmazása jelenti, beleértve a vízzel szembeni ellenálló szerek folyékony bevonóanyag-oldatba történő bevezetését, majd egy védőréteget közvetlenül a kész (már szárított) bevonattal.

A homlokzatok felületkezelésével a lerakott készítmények védő tulajdonságait körülbelül 10-15 évig tartják fenn, és ömlesztve és kombinálva - a teljes működési idő alatt. Cikkünkben a felszíni hidrofóbizálás módszerét a legegyszerűbbnek és a gyakorlatban gyakran használtnak tekintjük.

Használt anyagok

A homlokzat hidrofóbizálása különböző típusú impregnáló készítmények alkalmazásával történik, amelyek közül a leghatékonyabb szilikon vagy szilikon alapú anyagok. Az ilyen készítmények jól védik az épület falát a nedvességtől, anélkül, hogy zavarják az épület homlokzatán keresztül a természetes levegőcserét. Az ismert szilikonvíztaszító anyagok lehetnek:

• vízemulziók;
• szerves vegyületek;
• vízoldható keverékek.

A szilikonvegyületeken alapuló kompozíciók mellett a szilikonvíztisztítók hosszú ideig nem veszítik el teljesítményüket. A feldolgozás során a falak vastagságára körülbelül 15 mm mélységbe kerülnek, ami azt eredményezi, hogy a felületükön polimer filmréteget képeznek, ami áthatolhatatlan nedvességhatárt okoz. Ebben az esetben az anyag nedvesség-abszorpciós együtthatója jelentősen csökken (a téglák esetében ez a szám elérheti a 20-szoros értéket).

Jelenleg a víztaszító készítmények széles választékát kínálják a színtelen és színezett impregnálásnak, amelyek közül néhány lehetővé teszi különböző hatások (a "nedves" tégla hatását). Ezenkívül az ilyen impregnálás összetétele tartalmazhat más védőanyagokat (például antiszeptikumok vagy égésgátlók).

A védőbevonatok alkalmazásának feltételei és eljárása

Először is megjegyezzük, hogy a legegyszerűbb védőszereket egy vagy több rétegben száraz felületre kell alkalmazni (pontos mennyiségüket a sajátos igényeik alapján választják ki), legfeljebb 5 ° C-os levegő hőmérsékleten. Ezenkívül nem kívánatos hidrofóbizálást végezni nagy páratartalom mellett, amely a csapadék időszakában a leggyakrabban megfigyelhető.

Ne feledje, hogy a homlokzatok elsődleges impregnálása azonnal elvégezhető, miután a felületek bevonták az Ön által használt alapanyaggal.

Figyelj! Mielőtt a speciális impregnálással kezelné a falakat, kívánatos, hogy először felszívja őket, ami jobban tapad majd az ebben a folyamatban használt anyagokkal.

Ahhoz, hogy a védendő felületre víztaszítót alkalmazzon, használhat hagyományos kefét vagy szórópisztolyt, amellyel a folyadékkeveréket több rétegben alkalmazzuk (minden egyes rétegenként óránként).

Figyelj! A falakat csak a befejező munkák befejezése után kell feldolgozni, mivel a víztaszító védett felület már nemcsak vakolható, hanem festett is.

Példaként tekintse meg az ilyen védelem megszervezésének jellemzőit a vakolt homlokzatokon.

A vakolt felületek védelmét hidrofóbizálásuk módszerével a már általunk vizsgált rendszer szerint végezzük, amely magában foglalja a védőkompozíció ecsettel vagy szórópisztollyal való felvitelét. Ebben az esetben vízpermettel ellátott impregnáló készítményeket használnak szerves szilícium adalék anyagokkal, amelyek nem csupán a falfelületek nedvességtől való védelmét, hanem jelentősen csökkentik a vakolat száradási idejét (csaknem kétszer).

Ebben az esetben különös figyelmet kell fordítani a száraz keverékek impregnáló készítményeinek elkészítésére, amelyeket a felhasználás helyén közvetlenül az alkalmazás előtt kell végrehajtani.